Hogy ki vagyok én? Hát ez voltaképpen sajnos még előttem is titok. Egy biztos. Sok mindenért élek-halok, és ami ezek közül talán a legfontosabb, az ez a kedves kis bolygó.

Szeretem a színeit, az ízeit, a fényeit, az arcait, a természeti kincseit, mindazt, ami csak érzékszervekkel befogadható (lenne mindnyájunknak). Hiszen ezen áll, vagy bukik a boldogság.

Észre kell vennünk azokat a dolgokat, amik boldoggá tehetnek bennünket, legyen az bármi is.

Egy körte, egy mosoly, egy másik ember, vagy akár a Himalája.

Mindenki előtt nyitva van a kapu, amin kilépve ezernyi út közül választhat, és minden út vezet valamihez vagy valakihez. De persze nem muszáj kilépni a kapun sem, ha valaki nem akar.

Az én utam a világlátás útja. Szeretnék látni a világból mindent, vagy legalábbis mindent, amire kíváncsi vagyok, és szeretném ezeket az élményeket megosztani valakivel, és mindenkivel.

A hegyek iránti múlhatatlan szeretetem is ebből fakad. Az ember csak a hegyek között érzi igazán aprónak és egyben óriásnak is magát. Egy-egy hegyre feljutni pedig tényleg maga a csoda. A test, a lélek és a táj olyan harmonikus csodája, amit mindenkinek meg kellene tapasztalnia egyszer, ebben biztos vagyok.

És hogy végül is, ki is vagyok én? Valószínűleg csak egy egyszerű ember...

Horváth-Takács Róbert